1 A történtek után hírül vitték Józsefnek: "Nézd, atyád beteg." Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot.
2 Mikor Jákobnak jelentették: "Íme, a fiad, József jön hozzád" -, összeszedte erejét és felült ágyában.
3 Jákob ezt mondta Józsefnek: "A mindenható Isten megjelent nekem Luszban, Kánaán földjén.
4 Megáldott és így szólt: Nézd, termékennyé teszlek, megsokasítlak és népek sokaságává teszlek. Ezt a földet utánad örök idõkre birtokul adom utódaidnak.
5 Két fiad, aki Egyiptomban született neked, mielõtt eljöttem hozzád Egyiptomba, az enyém, Efraim és Manassze legyenek az enyémek, mint Ruben és Simeon.
6 Azok a gyermekek azonban, akik késõbb születtek, legyenek a tieid. Õket örökségükben nevezzék (két) testvérük nevérõl.
7 Amikor Paddanból eljöttem, útközben Kánaán földjén meghalt Ráchel, az anyád, kis távolságra Efratától. Ott temettem el õt az Efratába vezetõ út mellett."
8 Mikor Izrael meglátta József két fiát, megkérdezte: "Kik ezek?"
9 József így válaszolt atyjának: "Ez a két fiam, akiket Isten nekem adott." Erre azt mondta: "Hozd ide õket, rájuk adom áldásomat."
10 Izrael szeme homályos volt az öregségtõl és nem látott jól. Amikor odavitte õket, megcsókolta és megölelte,
11 majd így szólt Izrael Józsefhez: "Nem hittem volna, hogy viszontlátlak, de Isten még azt is megengedte, hogy utódaidat is lássam."
12 Erre József elhúzta õket a térdétõl, és arccal a földre borult.
13 Majd fogta kettõjüket, Efraimot a jobbjára, úgyhogy Izraelnek a baljára esett, Manasszét pedig a baljára, úgyhogy Izraelnek a jobbjára esett, és odavitte õket.
14 Izrael kinyújtotta jobbját és Efraim fejére tette, jóllehet õ volt a fiatalabb, balját pedig Manassze fejére - ugyanis keresztbe tette a kezét -, noha Manassze volt az idõsebb.
15 Azután e szavakkal áldotta meg Józsefet:
16 "Isten, akinek színe elõtt jártak atyáink, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt, amióta csak élek, a mai napig, az angyal, aki kivezetett minden szükségembõl, áldja meg e fiúkat. Éljen bennük tovább az én nevem s atyáimé, Ábrahámé és Izsáké, sokasodjanak és szaporodjanak el a földön."
17 Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejérõl és Manassze fejére helyezze.
18 Közben ezt mondta atyjának: "Ne úgy, atyám, hiszen ez az elsõszülött. Tedd jobbodat az õ fejére."
19 De atyja vonakodott, és így szólt: "Tudom, fiam, tudom, õ is néppé lesz, õ is hatalmas lesz. Öccse azonban hatalmasabb lesz, és utódai népek sokaságává válnak."
20 Így áldotta meg õket azon a napon, közben ezt mondta: "Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz." Így Efraimot Manassze elé helyezte.
21 Azután Izrael így szólt Józsefhez: "Nézd, én meghalok. Isten azonban veletek lesz és visszavezet benneteket atyáitok földjére.
22 Neked adok egy részt, testvéreiden felül, amit az amoritáktól karddal és íjjal szereztem meg."
Versículos relacionados com Teremtés könyve, 48:
A Genesis 48 elmondja azt a pillanatot, amikor Jacob megáldja unokáit, Efraimot és Manasseh -t, a Joseph fiai. Jacob az elsőszülött áldását adja meg az Ephraimnak, a legfiatalabbnak, a legidősebb, a legidősebb helyett, amely az akkori kultúrában szokatlan volt. A következő öt verset választottuk ki, hogy relevanciájukkal rendelkezzenek az ebben a fejezetben tárgyalt témákkal.
1 Timóteus 4:14: "A benned lévő ajándékot nem veszik meg, amelyet a próféciának adtak, az idősebb kezének kivetésével." Jacob áldása Ephraim és Manasseh ellen egy példa arra, hogy a vezető miként azonosíthatja és megáldhatja azokat, akik különleges ajándékokkal és készségekkel rendelkeznek, még akkor is, ha nem az idősebbek vagy nyilvánvalóbbak.
Róma 8:17: "És ha gyerekek vagyunk, akkor hamarosan örökösök, Isten örökösei és Krisztus együttesei vagyunk: ha biztos, hogy szenvedünk vele, akkor dicsőítünk vele." Az Ephraimnak nyújtott születési jog áldása, és nem Manasseh, példa arra, hogy Isten gyakran a legkevésbé nyilvánvaló vagy látszólag kevésbé képes áldásokat és kitüntetéseket fogadni.
Példabeszédek 17:6: "A régi korona gyermekeik gyermekei; és gyermekeik dicsősége a szüleik." Jacob demonstrálja az unokáik szeretetét és gondozását, megáldja őket, és felismeri a következő generáció fontosságát a család és a örökség folytonosságában.
1 Péter 2:9: "De te vagy a megválasztott generáció, a királyi papság, a szent nemzet, a megszerzett emberek, hogy bejelentheted annak erényeit, akik sötétségtől csodálatos fényéig hívtak téged." Az Ephraimnak és Manassehnek adott áldás példája annak, hogy Isten hogyan használhatja a következő generációt céljainak elvégzéséhez és értékeinek továbbításához.
Zsidók 11:21: "Hit, Jacob, a halálhoz közeli, megáldotta Joseph fiait, és imádta, a határa végén." Jacob unokáinak áldása egy példa arra, hogy a hit miként ösztönözheti az apát vagy a nagyapát, hogy áldja meg és átadja a szellemi értékeket a következő generációnak.
Capítulos: