1 Volt Husz földjén egy Jób nevû férfi. Feddhetetlen, derék ember volt, félte az Istent és kerülte a rosszat.
2 Hét fia és három lánya született.
3 Nagy vagyona volt: hétezer juha, háromezer tevéje, ötszáz iga marhája, ötszáz szamara és számos cseléde. Így hatalmasabb volt napkelet valamennyi fiánál.
4 Fiai vendégséget szoktak rendezni: ki-ki a saját házában, a rá esõ napon. Ilyenkor üzentek és három nõvérüket is meghívták, hogy egyenek és igyanak õk is velük.
5 Valahányszor sorra lejártak a vendégség napjai, Jób elhívatta és megtisztította õket. Korán reggel fölkelt, és égõáldozatot mutatott be mindegyikükért. Így gondolkodott ugyanis: "Hátha vétkeztek gyermekeim és szívükben káromolták Istent." Így járt el Jób minden alkalommal.
6 Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük.
7 Az Úr így szólt a sátánhoz: "Honnét kerülsz ide?" A sátán ezt felelte az Úrnak: "Szerte bebarangoltam a földet és bolyongtam rajta."
8 Akkor az Úr így szólt a sátánhoz: "Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat."
9 A sátán azt válaszolta az Úrnak: "Talán bizony ingyen olyan istenfélõ az a Jób?
10 Nem magad emeltél-e sövényt köré, háza és minden vagyona köré? Megáldottad keze munkáját, úgyhogy birtoka egyre gyarapszik a földön.
11 Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtõl szemben fog majd káromolni!"
12 Az Úr erre azt mondta a sátánnak: "Nos, kezedbe adom mindenét, amije van. Csak rá magára nem szabad rátenned a kezed." Erre a sátán eltávozott az Úr színe elõl.
13 Egyik nap (Jób) fiai és lányai legidõsebb bátyjuk házában lakomát tartottak és bort ittak.
14 Ekkor hírhozó érkezett Jóbhoz és így szólt: "A marhák szántottak, a szamarak meg mellettük legelésztek.
15 De rajtuk ütöttek a szabeusok és elrabolták õket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked."
16 Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és jelentette: "Isten nyila hullott az égbõl, tûzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és elpusztította õket. Csak én tudtam megmenekülni, hogy hírt hozzak neked."
17 Még nem ért beszédje végére, máris jött egy másik, és ezt mondta: "A kaldeusok három rajba álltak, megtámadták és elhajtották a tevéket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked."
18 Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és szólt: "Fiaid és lányaid lakomát tartottak és bort ittak legidõsebb bátyjuk házában.
19 Hirtelen vihar kerekedett a sivatagon túlról, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy rászakadt a fiatalokra és mind meghaltak. Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked."
20 Jób ekkor fölkelt, megszaggatta ruháját és megnyírta fejét, a földre borult és imádkozott.
21 Így szólt: "Mezítelenül jöttem ki anyám méhébõl, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!"
22 Mindezek ellenére nem vétkezett Jób, és nem szólt dõreséget Isten ellen.
Versículos relacionados com Jób könyve, 1:
Job 1. fejezete egy olyan ember történetét írja le, aki gazdag volt, igazságos, és félt Istentől. A Sátán Istennel azzal érvelt, hogy a munka csak jóléte miatt igaz, és ha csak őt vitték, átkozja Istent. Isten megengedte a Sátánnak, hogy sújtja Jobot, és mindent, ami az árukból gyermekeihez vitte, mindent elhozott. Ennek ellenére Job nem átkozta Istent, hanem imádta és meghajolta az Úr nevét.
Zsoltár 34:19: "Az igazaknak sok szenvedése van, de az Úr mindenki eljuttatja őt." Ez a vers tükrözi a munka 1. fejezetének központi gondolatát, miszerint az igazak sok szenvedésen átélhetnek, Isten még mindig vele van, és megszabadítja tőlük.
2 Korinthusok 4:17: "A fény és a pillanatnyi nyomorúsághoz nagyon kiváló dicsőség örök súlyát eredményezi számunkra." Ez a vers arról szól, hogy az életben átmenő szenvedések és gyötrelmek, és felkészítsünk minket az eljövendő örök dicsőségre, ugyanúgy, mint a munka, a veszteségei ellenére hű maradt Istenhez.
Róma 8:28: "És tudjuk, hogy minden dolog az Istent szerető személyek javáért, azoknak, akiket céljuk szerint hívnak." Ez a vers arról szól, hogy minden dolog, beleértve a szenvedéseket is, együtt működnek azoknak a javainak, akik szeretik Istent, csakúgy, mint a munka hű maradt, még a szenvedés közepette is.
1 Péter 5:10: "Minden kegyelem istene, aki Krisztusban örök dicsőségére hívta fel téged, miután egy kicsit szenvedett, ő maga javítja, határozottan, megerősíti és alátámasztja." Ez a vers arról szól, hogy Isten milyen Isten Istene, és hogyan tud erősíteni és javítani azokat, akik egy kicsit szenvednek, ugyanúgy, mint Job szilárd maradt a szenvedés közepette.
Capítulos: