Encontrados 14 resultados para: sors
Józsue kora reggel fölkelt, és felvonultatta maga elõtt Izraelt, a törzsek rendjében. Júda törzsére esett a sors. (Józsue könyve 7, 16)
Elõléptette Júda nemzetségeit, és Zerach nemzetségére esett a sors. Elõléptette Zerach nemzetségét, sorra a családokat és Zabdit jelölte meg (az Úr). (Józsue könyve 7, 17)
Az egyik szolga ezt válaszolta: "Válasszunk ki a megmaradt lovak közül, amelyek itt vannak még, ötöt, hisz úgy is az a sors vár rájuk, mint arra a rengetegre, amelyik elpusztult, aztán küldjük el õket, járjanak utána a dolognak." (Királyok II. könyve 7, 13)
Az elsõ sors az aszafita Józsefre esett, a második Gedaljahura, õrá magára, a testvéreire és a fiaira, tizenkettõjükre. (Krónikák I. könyve 25, 9)
Achasvéros király 12. évében, az elsõ - azaz Niszán - hónapban "purt", vagyis sorsot vetettek Ámán szeme láttára a napra és a hónapra. A sors a tizenkettedik - azaz Adar - hónapra esett. (Eszter könyve 3, 7)
Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltetõ lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettõ hiábavalóság! (Prédikátor könyve 3, 19)
mindkettõ hiábavalóság a szemében. Mert hiszen mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki nem mutat be áldozatot; a jóra és a bûnösre, arra, aki esküszik és arra, aki fél az esküvéstõl. (Prédikátor könyve 9, 2)
Az a baj abban, ami a nap alatt történik, hogy mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, s hogy az ember szíve tele van gonoszsággal, és esztelenségeket eszel ki az ember - míg él, az élõk számára, aztán a holtak számára. (Prédikátor könyve 9, 3)
Láttam továbbá a nap alatt: nem a gyorsak gyõznek a futásban és nem a hõsök a harcban, így a kenyeret sem a bölcsek szerzik meg, s a gazdagságot sem az okosak, és nem is a hozzáértõké a kegy. Sokkal inkább az idõ és a sors éri utol õket mind. (Prédikátor könyve 9, 11)
Ha meghal az ember, milyen sors vár rá? Korhadás, rothadás, s férgek várnak rá. (Sirák fia könyve 10, 11)
Jobbjában a sors Jeruzsálemre esett, hogy állítson fel faltörõ kosokat, nyissa meg a száját, adjon parancsot az öldöklésre, törjön ki csatakiáltásban, állítson faltörõ kosokat a kapuk ellen, hányjon sáncot, s építsen falat. (Ezekiel könyve 21, 27)
Majd így szóltak egymáshoz: "Vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem!" Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. (Jónás könyve 1, 7)