Encontrados 711 resultados para: Dávid története/page/58/page/7

  • Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt. Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, (Teremtés könyve 2, 4)

  • Noénak ez a története: Noé igaz ember volt, kifogástalanul élt kortársai között. Noé Isten színe elõtt járt. (Teremtés könyve 6, 9)

  • Ez Izsáknak, Ábrahám fiának családi története. Ábrahám nemzette Izsákot. (Teremtés könyve 25, 19)

  • Jákob családjának története a következõ: amikor József tizenhét esztendõs volt, bátyjaival együtt a juhokat õrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak. (Teremtés könyve 37, 2)

  • A szomszédasszonyok nevet is adtak neki. "Noéminak fia született" - mondták -, és elnevezték Obednek. Õ lett az atyja Dávid atyjának, Izájnak. (Rut könyve 4, 17)

  • Dávid megérkezett Saulhoz és a szolgálatába szegõdött. Saul megkedvelte, úgyhogy Dávid a fegyverhordozója lett. (Sámuel I. könyve 16, 21)

  • Így Saul azt üzente Izájnak: "Hadd maradjon Dávid szolgálatomban, mert megnyerte tetszésemet." (Sámuel I. könyve 16, 22)

  • S ahányszor csak rátört Saulra az Isten lelke, Dávid fogta a hárfát és játszott. Ilyenkor Saul megnyugodott, jobban lett, és a gonosz lélek odébbállt. (Sámuel I. könyve 16, 23)

  • Dávid egy Júdába, Betlehembe való, Izáj nevû efratitának volt a fia, akinek nyolc fia volt. Saul idejében ez az ember már öreg volt, sok év nyomta a vállát. (Sámuel I. könyve 17, 12)

  • Dávid volt a legfiatalabb. A három legidõsebb kivonult Saullal. (Sámuel I. könyve 17, 14)

  • [Dávid meg kilépett Saul szolgálatából és elment haza, hogy õrizze az apja nyáját Betlehemben. (Sámuel I. könyve 17, 15)

  • Dávid kora reggel fölkelt és a pásztorra bízta a nyájat. Aztán útra kelt és elment, amint Izáj meghagyta neki. Amikor a táborba ért, a sereg épp kivonulóban volt, hogy csatasorba álljon és nagy csatakiáltást hallatott. (Sámuel I. könyve 17, 20)


“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina