Jób könyve, 6
1. Jób ekkor válaszolt és így szólt:
2. Ha mérlegre tudnám tenni bánatomat, és minden bajomat megmérhetném,
3. tenger homokjánál nehezebbet nyomna. Azért vétettem el szavaimat.
4. Belém fúródtak a Mindenható nyilai, lázt hozó mérgüket felitta a lelkem. Rémségei ellenem csatasorba álltak.
5. Ordít a vadszamár a kövér mezõben, takarmánya elõtt bõg talán a bika?
6. Lehet-e só nélkül enni, mi ízetlen, tojásfehérjének jó talán az íze?
7. Irtózom még hozzányúlni is, betegségemben mégis ez az eledelem.
8. Ó, ha teljesülhetne kívánságom, és Isten megadná, amit úgy szeretnék!
9. Jó volna, ha Isten összezúzna, fölemelné kezét és megölne.
10. Nekem még akkor is vigaszomra volna, fájdalmam közepette is nagyot ugranék, hogy nem tagadtam meg a Szentnek a szavát.
11. De hol vegyek erõt végsõ kitartáshoz? Mikor jön a vég, hogy türelmesen várjam?
12. Erõs vagyok tán, olyan mint a szikla, talán kemény ércbõl jött létre a testem?
13. Számomra nincs többé semmi segítség, menekülésemnek minden útja zárva?
14. Aki embertársával nem érez együtt, az az Úr félelmével is szakít.
15. Testvéreim megcsaltak, mint a patak, úgy, mint a hûtlen patakoknak medre:
16. mikor a jég zajlik, zavarosssá válnak, olvadó hó leve felduzzasztja õket;
17. a hõség idején aztán kiszáradnak, a nagy forróságban üres lesz a medrük.
18. Letérnek az útról (értük) a karavánok, bolyongnak a pusztán, s ott lelik végüket.
19. Tema karavánja mind utána kutat, bennük bizakodnak Sába kalmárai.
20. Reményük azonban csalódássá válik, mikor odaérnek, látják, becsapódtak.
21. Ilyenek lettetek számomra most ti is: Látva nagy bajomat, féltek tõlem.
22. Kértem-e tõletek: "Adjatok valamit, osszátok meg velem vagyonotok,
23. szabadítsatok ki az ellenség kezébõl, váltsatok ki a zsarnok hatalmából!"?
24. Okosítsatok fel, akkor majd hallgatok. Adjátok tudtomra, hogy miben hibáztam.
25. Õszinte beszédem kigúnyoljátok. Vajon mit bizonyít ócsárlástok?
26. Csak korholásra gondoltok ki szavakat? A kétségbeesettnek szava olyan, mint a szél?
27. Még az árvára is sorsot vetnétek, a barátotokat is elárvereznétek.
28. Legyetek szívesek, forduljatok felém! Szemtõl szemben biztos nem hazudom.
29. Forduljatok felém, de hamisság nélkül! Forduljatok felém: igazam most is áll!
30. Hazudik tán nyelvem? S az ínyem nem érezné-e a bûnt?