Znaleziono 951 Wyniki dla: fej
A hét üres kalász elnyelte a hét jó kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nem tudták megfejteni." (Teremtés könyve 41, 24)
De õ csak ezt hajtogatta: "A fiam nem mehet le veletek. Testvére meghalt, õ egyedül maradt. Ha valami szerencsétlenség éri az úton, amerre mentek, õsz fejemet a sírba viszi a gond." (Teremtés könyve 42, 38)
Ha még ezt is elviszitek tõlem és valami baj éri, akkor a gond az alvilágba viszi õsz fejemet. (Teremtés könyve 44, 29)
meghalna. Ha látná, hogy a fiú nincs velünk, akkor a te szolgáid a sírba vinnék a te szolgádnak, atyánknak õsz fejét. (Teremtés könyve 44, 31)
József ezt válaszolta: "Adjátok ide állataitokat, akkor ha nincs pénzetek, állataitok ellenében adok nektek kenyeret." Erre elhozták állataikat Józsefhez. József pedig kenyeret adott nekik a lovakért, juhokért, barmokért és szamarakért. Így látta el õket egy évig kenyérrel az egész állatállomány fejében. (Teremtés könyve 47, 17)
Õ így válaszolt: "Szavaid szerint fogok eljárni" "Esküdj meg!" - mondta, mire õ megesküdött. Jákob pedig meghajolt az ágy feje irányában. (Teremtés könyve 47, 31)
Izrael kinyújtotta jobbját és Efraim fejére tette, jóllehet õ volt a fiatalabb, balját pedig Manassze fejére - ugyanis keresztbe tette a kezét -, noha Manassze volt az idõsebb. (Teremtés könyve 48, 14)
Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejérõl és Manassze fejére helyezze. (Teremtés könyve 48, 17)
Közben ezt mondta atyjának: "Ne úgy, atyám, hiszen ez az elsõszülött. Tedd jobbodat az õ fejére." (Teremtés könyve 48, 18)
a kalász és a virág áldásának bõségével, az örök hegyek, az õsi halmok áldásának bõségével. Ez mind szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejének tetejére. (Teremtés könyve 49, 26)
Ezek a családjaik fejei: Rubennek, Izrael elsõszülöttének fiai: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi. Ezek Ruben nemzetségei. (Kivonulás könyve 6, 14)
De állatainknak is velünk kell jönniük, egyetlen egy sem maradhat itt. Abból kell vennünk, hogy az Úrnak áldozzuk. Különben azt sem tudjuk, hogyan fejezzük ki hódolatunkat az Úrnak, amíg arra a helyre el nem érkezünk." (Kivonulás könyve 10, 26)