1. (A karvezetõnek, húros hangszerre - Dávidtól.)

2. Hallgasd meg kiáltásomat, Uram, figyelj imádságomra!

3. A föld határáról kiáltok hozzád, mert eleped a szívem. Vezess arra a sziklára fel, amely túlságosan magas nekem!

4. Oltalmam vagy, erõs vár az ellenség ellen.

5. Hadd lakhassam mindig a te sátradban, elrejtõzve szárnyaid alatt!

6. Mert te, Istenem, hallottad fogadalmam, megadtad az örökséget, amit azoknak szántál, akik tisztelik nevedet.

7. Napokra napokat engedj a királynak, s évei tegyék ki nemzedékek korát!

8. Uralkodjék örökké Isten elõtt, küldd védelmére kegyelmedet és hûségedet!

9. Akkor majd folyvást dicsõítem neved, és mindennap beváltom fogadalmamat.





“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina