Ámosz könyve, 8
1. Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, volt ott egy érett gyümölccsel teli kosár.
2. Akkor megkérdezte: "Mit látsz, Ámosz?" Azt feleltem: "Egy kosarat, tele érett gyümölccsel." Erre azt mondta nekem az Úr: Népem megérett a pusztulásra, többé nem kegyelmezek neki.
3. A palota énekesei jajveszékelnek majd azon a napon - mondja az Úr -; sok holttest lesz szerteszórva mindenfelé... Csönd!
4. Halljátok ezt, ti, akik eltiporjátok a szegényt, és szorongatjátok az országban a szûkölködõket!
5. Azt mondjátok: "Mikor múlik már el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat? Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget,
6. hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár saruért a szûkölködõt, és eladhassuk a gabona ocsúját."
7. Megesküdött az Úr Jákob dicsõségére: Sose felejtem el egyetlen tettüket sem!
8. Ugye remeg a föld, és gyászol minden lakója; emelkedik, mint a Nílus, és süllyed, mint Egyiptom folyama?
9. Azon a napon - mondja az Úr, az Isten - délben kell majd a napnak lenyugodnia; nappal is sötétséget borítok a földre.
10. Gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; mindenki derekára zsákruhát kötök, kopasszá teszek minden fõt. Olyanná teszem, mint amikor az elsõszülöttet siratják, olyan lesz mindvégig, mint a keserûség napja.
11. Igen, jönnek napok - mondja az Úr, az Isten -, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására.
12. Vándorolnak az egyik tengertõl a másikig, kóborolnak északtól délig, keresik az Úr szavát, de nem találják.
13. Azon a napon szomjúság gyötri majd a szép szüzeket és az ifjakat,
14. azokat, akik a szamariai Asimára esküsznek, akik ezt mondják: "A te istened életére, Dán!" és: "A te utad életére, Beerseba!" Elesnek, és föl sem kelnek többé.