1. Amikor Izraelt gyógyítani akartam, elõtûnt Efraim vétke és Szamaria gonoszsága: hazugsággal vétkeznek, betör a fosztogató, kinn meg rablók járnak.

2. Mégsem mondják szívükben, hogy minden gonoszságukra emlékezem; tetteik körbezárják õket, ott vannak színem elõtt.

3. Bûneikkel örvendeztetik meg a királyt, hazugságaikkal a fejedelmeket.

4. Felhevültek mindnyájan, tüzesek, mint a kemence, amelynek tüzét nem szítja már a pék a dagasztástól a megkelésig.

5. A király a vezéreivel rogyadozik a tüzes bortól, és gonoszokkal cimborál.

6. Cinkosaik közt szívük izzik, mint a kemence; éjjel elcsitul haragjuk, reggel azonban felcsap, mint a lobogó láng.

7. Felhevül mindegyikük, mint a kemence, és felemésztik bíráikat. Elbukott minden királyuk, nincs közöttük, aki hozzám kiáltana.

8. Efraim elkeveredik a népek között, Efraim olyan, mint a lángos, amelyet nem fordítottak meg.

9. Erejét idegenek emésztik fel, de õ észre sem veszi; õszülõ haj borítja fejét, de õ észre sem veszi.

10. [A saját gõgje vádolja Izraelt, de nem térnek meg az Úrhoz, az õ Istenükhöz, mindezek ellenére sem keresik.]

11. Efraim, mint egy galamb, buta és esztelen: Egyiptomot hívják, Asszíriába rohannak!

12. Mehetnek bárhová, kivetem rájuk a hálómat; mint az ég madarát, visszahozom, s gonoszságukért megbüntetem õket.

13. Jaj nekik, mert messze eltévelyedtek tõlem! Pusztuljanak, amiért fellázadtak ellenem! Menteni akarom õket, õk meg hazugságokat beszélnek ellenem.

14. Nem kiáltanak hozzám szívükbõl, amikor jajgatnak fekvõhelyükön: búza és must miatt keseregnek, ellenem meg lázadoznak.

15. Tanítottam õket, megerõsítettem karjukat, õk mégis gonoszat forralnak ellenem.

16. Baal felé fordulnak, olyanok, mint a csalóka íj, fejedelmeik kard élén hullnak el nyelvük dühe miatt. Nevetni fognak rajtuk még Egyiptom földjén is.





“A divina bondade não só não rejeita as almas arrependidas, como também vai em busca das almas teimosas”. São Padre Pio de Pietrelcina