Talált 1415 Eredmények: Saul király
Amikor Saul õrszemei, akik Benjamin (földjén), Gebában tartózkodtak, körülnéztek, azt látták, hogy a tábor ide-oda mozog. (Sámuel I. könyve 14, 16)
Akkor Saul megparancsolta az embereknek, akik körülötte voltak: "Tartsatok számbavételt, s nézzétek meg, ki tûnt el közülünk." Megejtették a számbavételt, s lám, Jonatán és fegyverhordozója hiányzott. (Sámuel I. könyve 14, 17)
Ekkor Saul azt mondta Achijának: "Hozd ide az efodot!" Abban az idõben ugyanis õ viselte az efodot Izrael fiai elõtt. (Sámuel I. könyve 14, 18)
Míg Saul beszélt a pappal, a filiszteusok táborában egyre nagyobb lett a lárma. Ezért Saul így szólt a paphoz: "Húzd vissza a kezed!" (Sámuel I. könyve 14, 19)
Aztán Saul és vele levõ csapata kivonultak, s amikor a csata színhelyére értek, lám, egymásnak szegezték a kardjukat, s óriási zûrzavar uralkodott. (Sámuel I. könyve 14, 20)
Saul azon a napon nagy megtartóztatást rendelt el, s ezt az átkot mondta a népre: "Átkozott mindenki, aki este elõtt ételt vesz magához, mindaddig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen." Ezért az egész nép nem vett magához ételt. (Sámuel I. könyve 14, 24)
Aztán megparancsolta Saul: "Vegyüljetek az emberek közé, és mondjátok meg nekik: Mindenki hozza ide elém a marháját és a juhát, s itt vágja le. Aztán megehetitek, de ne vétkezzetek az Úr ellen, hogy a vérrel együtt eszitek a húst." Az emberek ezért - ami épp kinek-kinek a kezében volt -, azt még azon éjszaka odavitték és ott vágták le. (Sámuel I. könyve 14, 34)
Saul akkor oltárt emelt az Úrnak. Ez volt az elsõ oltár, amit Saul az Úrnak emelt. (Sámuel I. könyve 14, 35)
Saul azt mondta: "Menjünk, s az éjszaka folyamán vegyük üldözõbe a filiszteusokat, szerezzünk tõlük zsákmányt, míg meg nem virrad; ne hagyjunk egyetlen embert sem élve." "Tégy úgy - válaszolták neki -, amint jónak látod." De a pap így szólt: "Elõször járuljunk az Úr elé!" (Sámuel I. könyve 14, 36)
Saul tehát megkérdezte az Urat: "Üldözõbe vegyem a filiszteusokat? Izrael kezére adod õket?" Ám ezen a napon nem adott feleletet. (Sámuel I. könyve 14, 37)
Erre Saul megparancsolta: "Ide, elém mind, akik a nép fõemberei vagytok! Járjatok utána és derítsétek ki, ki követett el ma bûnt. (Sámuel I. könyve 14, 38)
Akkor Saul imádkozott: "Uram, Izraelnek Istene, miért nem feleltél ma szolgádnak? Ha bûn nehezedik rám vagy fiamra, Jonatánra, akkor, Uram, Izraelnek Istene, adj urimot, ha azonban népedet, Izraelt terheli vétek, adj tummimot." A sorsvetés Jonatánra és Saulra esett, a nép pedig bûntelennek bizonyult. (Sámuel I. könyve 14, 41)