Talált 209 Eredmények: Nekünk
Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Rómaiaknak írt levél 8, 32)
Ahogy elõre megmondta Izajás: "Ha a Seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorrához hasonlóan jártunk volna." (Rómaiaknak írt levél 9, 29)
s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, (Rómaiaknak írt levél 12, 6)
Nekünk, erõseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük. (Rómaiaknak írt levél 15, 1)
A keresztrõl szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. (Korintusiaknak írt I. levél 1, 18)
Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is. (Korintusiaknak írt I. levél 2, 10)
Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentõl eredõ Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk. (Korintusiaknak írt I. levél 2, 12)
Úgy látom ugyanis, hogy Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványosságul szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is. (Korintusiaknak írt I. levél 4, 9)
nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitõl minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk. (Korintusiaknak írt I. levél 8, 6)
Ha mások rendelkezhetnek veletek, nekünk nincs több jogunk hozzá? De nem élünk jogunkkal, hanem elviselünk mindent, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának. (Korintusiaknak írt I. levél 9, 12)
Ha meg valaki tovább akarna vitatkozni, hát nekünk ez nem szokásunk, sem Isten egyházának. (Korintusiaknak írt I. levél 11, 16)
Õ megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet õ nyújt nekünk. (Korintusiaknak írt II. levél 1, 4)