Zsoltárok könyve, 90

1. (Mózesnek, az Isten emberének imája.) Uram, te voltál menedékünk nemzedékrõl nemzedékre,

2. mielõtt a hegyek kiemelkedtek, mielõtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktõl fogva vagy, s örökké!

3. Te a halandót ismét porrá teszed. Így szólsz: "Emberek fiai, térjetek oda vissza!"

4. Mert ezer év elõtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli õrállás.

5. Hamar elragadod õket, olyanok, mint a reggeli álom, mint a sarjadó fû:

6. reggel kihajt, kizöldül, estére lekaszálják és elszárad.

7. Valóban semmivé leszünk haragod elõtt, megzavarodunk neheztelésedtõl.

8. A szemed elé állítottad bûneinket, arcod világosságában látod vétkeinket.

9. Minden napunk haragodban múlt el, éveinket egyetlen sóhajként éltük át.

10. Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erõsek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebbõl is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad.

11. Ki mérheti föl haragod erejét, ki fél eléggé haragod hevétõl?

12. Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére!

13. Fordulj felénk újra, Uram! Miért késel oly soká? Légy irgalmas szolgáidhoz,

14. üdíts fel minket irgalmaddal, hogy ujjongjunk és örüljünk ezentúl minden nap.

15. Vidíts fel a napokért, amelyeken próbára tettél, az évekért, amelyekben nyomorogtunk.

16. Nyilvánítsd ki mûvedet szolgáidnak, s gyermekeik elõtt tárd fel dicsõséged!

17. Az Úr jósága virrasszon fölöttünk, õrizd meg a kezünk munkáját!