1. (Alleluja!) Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.

2. Mondja Izrael háza: irgalma örökké tart.

3. Mondja Áron háza: irgalma örökké tart.

4. Mondják, akik félik az Urat: irgalma örökké tart.

5. Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, meghallgatott és tág teret adott nekem.

6. Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem?

7. Az Úr velem van, segítségemre jön; ellenfelem szégyenben marad.

8. Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint az emberekre számítani.

9. Jobb az Úrnál keresni menedéket, mint fejedelmekre építeni.

10. A pogányok mind körülvettek, de az Úr nevében eltiportam õket.

11. Minden oldalról szorongattak, de az Úr nevében eltiportam õket.

12. Úgy rontottak rám, mint a méhrajok, úgy lobogtak, mint a tûz a bozót alatt, de az Úr nevében eltiportam õket.

13. Megütöttek, nagyon megütöttek, összeestem, de az Úr segített.

14. Bátorítóm és erõsségem az Úr, õ lett szabadítóm.

15. Halljátok, mekkora az örömujjongás az igazak sátraiban: "Az Úr jobbja erõsnek bizonyult,

16. az Úr magasra emelte jobbját, igen, az Úr jobbja erõsnek bizonyult."

17. Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.

18. Megfenyített az Úr, igen, megfenyített, de nem szolgáltatott ki a halálnak.

19. Tárjátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak.

20. Ez az Úrhoz vezetõ kapu, az igazak mennek be rajta.

21. Hálát adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm.

22. A kõ, amit az építõk elvetettek, szegletkõvé lett.

23. Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben.

24. Ezt a napot az Úr szerezte: ujjongjunk és örüljünk benne!

25. Uram, küldj szabadulást, Uram, adj áldást és kegyelmet!

26. Áldott, aki az Úr nevében jön! Az Úr házából megáldunk titeket.

27. Az Úr az Isten, az õ fénye világít nekünk. Álljatok be a menetbe, legyen zöld ág a kezetekben, egészen az oltár szarváig!

28. Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, hálaénekkel dicsõítlek!

29. Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.





“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina