Zsoltárok könyve, 64
1. (A karvezetõnek - Dávid zsoltára.)
2. Halld meg a szavam, Istenem, hozzád száll panaszom! Õrizd meg életem, hogy ne féljek az ellenségtõl!
3. Oltalmazz a gonoszok hadától, az elvetemültek tomboló dühétõl!
4. Nyelvüket, mint a kardot, élezik, keserû szavukat ontják, mint a mérges nyilat,
5. hogy rejtekükbõl eltalálják az ártatlant, és arcátlanul gyorsan leterítsék.
6. Eljegyezték magukat a gonoszsággal, arról töprengenek, hogyan vessenek tõrt. Így szólnak: "Ki lát bennünket?
7. Titkos útjainkat ki tekinti át?" Átlátja az, aki ismeri az ember bensejét, a kifürkészhetetlen szívet.
8. Isten saját nyilaival találja el õket, és váratlanul üt sebet rajtuk.
9. Nyelvük miatt veszíti el õket, s mind, akik ezt látják, csóválják fejüket.
10. Félelem tölt el mindenkit, hirdetik Isten mûveit, és tetteit megértik.
11. Az igaz az Úrban örül, nála talál menedéket; a tiszta szívûek mind dicsekedhetnek.