Izajás könyve, 23
1. Fenyegetõ jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsis hajói, mert váratok elpusztult! Amikor hazatértek Ketim földjérõl, akkor tudták meg a hírt.
2. Némuljatok el a rémülettõl, ti, lakói a partvidéknek, Szidon kereskedõi, akiknek hajói bejárták a tengert,
3. a határtalan óceán vizeit; akiknek a Nílus termése és a Folyam aratása szolgáltatta jövedelmét, amikor világszerte kereskedett.
4. Pirulj el, Szidon, mert így szól a tenger: "Nem vajúdtam és nem szültem. Nem voltak fiaim, s nem neveltem föl lányokat."
5. Ha majd a hír eljut Egyiptomba, megrendülnek Tírusz sorsa miatt.
6. Hajózzatok át Tarsisba s jajgassatok, ti, lakói a partvidéknek!
7. Ez a ti vidám városotok, amelynek eredete az õsidõkbe nyúlik, s amelyet lába messze idegenbe elvitt, hogy ott is megtelepedjék?
8. Ki határozott így Tírusz felõl, amelynek kereskedõi fejedelmek voltak, és kalmárai a föld nagyjai közé számítottak?
9. A Seregek Ura határozott így, hogy megszégyenítse minden dicsõségét s gõgjét, és megalázza a föld minden elõkelõjét.
10. Mûveld meg földedet, Tarsis leánya, mert a kikötõ nem létezik többé.
11. Kiterjesztette kezét az Úr a tenger fölé, hogy megdöntse országait. Õ adott parancsot Kánaán ellen, hogy erõsségeit lerombolják.
12. Õ szólt így: Ne örülj tovább, te meggyalázott szûz, Szidon leánya! Hiába kelsz föl, s hajózol át Ketimbe, ott sem lesz nyugalmad.
13. Nézzétek csak Ketim földjét... Ostromtornyokat építettek ellene, bástyáit lerombolták, s az egész romhalmazzá vált.
14. Jajgassatok, Tarsis hajói, mert váratok elpusztult.
15. Azon a napon Tírusz feledésbe merül hetven esztendõre. De egy másik király uralkodása idején, a hetven év elmúltával, Tírusz úgy jár majd, amint a céda éneke mondja:
16. Vedd a citerát, járd körül a várost, te elfelejtett céda nõ! Pengesd szépen, énekelj vígan, hogy visszaemlékezzenek rád.
17. A hetven év elmúltával ugyanis az Úr meglátogatja Tíruszt, hiszen az újra nekilát, hogy kicsapongásában a világ minden országával összeadja magát, amely a föld színén van, s így pénzt szerezzen.
18. De nyeresége és keresete adomány lesz, amelyet az Úrnak szentelnek. Nem gyûjtik tehát össze és nem teszik félre, hanem azoké lesz ez a nyereség, akik az Úr színe elõtt laknak, hogy jóllakásig egyenek és szép ruhákba öltözzenek.