Tóbiás könyve, 7

1. Amikor Ekbatanába érkeztek, Tóbiás azt mondta: "Azarja testvér, vezess egyenesen Ráguel testvérünkhöz!" Az oda is vezette Ráguel házához, aki éppen az udvaron ült, a kapuban. Elõször õk köszöntek neki, az meg fogadta: "Üdvözöllek, testvéreim, Isten hozott benneteket!" Ezzel betessékelte õket házába,

2. aztán azt mondta Ráguel a feleségének, Ednának: "Mennyire hasonlít ez a legény testvéremre, Tobitra."

3. Edna megkérdezte tõlük, hová valók. Így válaszoltak: "A Ninivébe hurcolt Naftali fiai közül valók vagyunk."

4. "Ismeritek-e testvérünket, Tobitot?" "Igen."

5. "Hogy van?" "Él és egészséges." S Tóbiás azt is hozzátette: "Õ az apám."

6. Erre Ráguel felugrott, megcsókolta és sírva fakadt.

7. Aztán így szólt hozzá: "Áldjon meg az Isten, fiam! Igen kiváló embernek vagy a fia. Milyen kár, hogy egy ilyen becsületes és jószívû ember megvakult." A nyakába borult testvérének, Tóbiásnak és zokogott,

8. s Edna, a felesége és Sára, a lánya is sírt.

9. Aztán levágott egy kost a nyájból és szíves fogadtatásban részesítette õket. Megmosakodtak, megfürödtek és asztalhoz ültek. Akkor azt mondta Tóbiás Ráfaelnak: "Azarja testvér, légy szíves, kérd meg Ráguelt, adja hozzám a nõvéremet, Sárát feleségül."

10. Ráguel meghallotta, és azt mondta a fiatalembernek: "Egyél-igyál, mulass jól! Csak rajtad áll, testvérem, hogy feleségül veszed-e lányomat, Sárát. Én nem tehetem meg, hogy máshoz adjam, hisz te vagy a legközelebbi rokona.

11. De õszintén beszélek veled, fiam: hétszer is megpróbáltam, hogy férjet szerezzek neki a rokonaink közül, de amint közeledtek hozzá, még azon az éjjel mind meghaltak. De most egyél és igyál, fiam, az Úr majd megajándékoz kegyelmével és békéjével benneteket." Tóbiás kijelentette: "Hallani sem akarok evésrõl-ivásról, amíg meg nem mondod kereken, mi a szándékod." Ráguel így felelt: "Nos, mivel Mózes törvénye szerint a tiéd, az ég is azt akarja, hogy a tiéd legyen. Rád bízom hát nõvéredet. Mostantól a bátyja vagy, õ meg a nõvéred. Mától kezdve örökre a tiéd. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas ma este, fiam, és árassza rátok kegyelmét és békéjét."

12. Akkor Ráguel behívta a lányát, Sárát, kézen fogta, és ezekkel a szavakkal adta feleségül Tóbiásnak: "Rád bízom. Mózes törvénye és parancsa neked ítéli feleségül. Vedd, és vidd tiszta szándékkal atyádhoz. Az ég Istene adjon nektek szerencsés utat!"

13. Aztán a feleségéhez fordult és papírt hozatott az íráshoz. Megírta a házassági szerzõdést, amelynek értelmében a lányát feleségül adja Tóbiásnak, Mózes törvénye szerint.

14. Akkor aztán nekiláttak az evésnek-ivásnak.

15. Ráguel odaszólt a feleségének: "Tedd rendbe nõvérem, azt a másik szobát és oda vezesd be õket."

16. Az el is ment, s megvetette az ágyat a szobában, ahogy az ura mondta és odavezette a lányát.

17. Elsiratta, aztán letörölte a könnyeit és így szólt hozzá: "Ne félj lányom! Az ég Ura fordítsa örömre szomorúságodat. Bátorság, édes lányom!" Aztán kiment.