Löydetty 326 Tulokset: tisztítás a szülés után
Attól a naptól, hogy a láda Kirjat-Jearimba került, nagy idõ telt el: húsz esztendõ, s Izrael egész háza az Úr után sóhajtozott. (Sámuel I. könyve 7, 2)
Most a nemzetségek szerint léptette elõ Benjamin törzsét, és a sorsvetés Matri nemzetségére esett. Amikor Matri nemzetségének tagjait léptette elõ, egymás után, a sorsvetés Kis fiára, Saulra esett. Keresték, de nem találták sehol. (Sámuel I. könyve 10, 21)
Dávid akkor odaszaladt, rálépett a filiszteusra, a kardja után nyúlt, kirántotta hüvelyébõl és megölte: levágta a fejét. Amikor a filiszteusok látták, hogy bajnokuk halott, megfutamodtak. (Sámuel I. könyve 17, 51)
Amikor tehát a filiszteus legyõzése után Dávid visszatért, Abner fogta, és a király felé vezette. A filiszteus feje ott volt a kezében. (Sámuel I. könyve 17, 57)
A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyõzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve. (Sámuel I. könyve 18, 6)
Amikor Saul visszatért a filiszteusok elûzése után, jelentették neki: "Dávid most Engedi pusztájában van." (Sámuel I. könyve 24, 2)
Ezért most esküdj meg nekem az Úr nevére, hogy halálom után nem irtod ki utódaimat és nem törlöd ki nevemet atyám házából." (Sámuel I. könyve 24, 22)
Saul halála után, az amalekiták elleni csatából hazatérve Dávid két napig Ciklagban maradt. (Sámuel II. könyve 1, 1)
Joáb ezzel távozott Dávidtól, és követeket küldött Abner után. Ezek Szira kútjától visszahozták anélkül, hogy Dávid tudta volna. (Sámuel II. könyve 3, 26)
sõt köveket dobált Dávid után és Dávid király tisztjei után, noha a harcosok és a testõrök jobbról és balról közrefogták a királyt. (Sámuel II. könyve 16, 6)
Cádok fia, Achimaac azonban újra azt mondta: "Történjék bármi, a kusita után futok!" Joáb megkérdezte: "De hát minek futnál? Neked nem jár érte jutalom." De õ csak hajtotta: "Történjék bármi, utána futok." (Sámuel II. könyve 18, 22)
az olyan, mint reggel a világosság, amikor fölkel a nap [felhõtlen reggelen], és esõ után sarjadzásra készteti a földön a füvet. (Sámuel II. könyve 23, 4)