Löydetty 233 Tulokset: látta
A fõsütõmester látta, hogy kedvezõ magyarázatot adott, ezért így szólt Józsefhez: "Álmomban olyan volt, mintha a fejemen három kosarat vittem volna finom süteménnyel. (Teremtés könyve 40, 16)
Mikor azonban mindent elbeszéltek, amit József mondott és látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy õt elvitesse, akkor ismét élet szállt atyjukba. (Teremtés könyve 45, 27)
József ezt válaszolta: "Adjátok ide állataitokat, akkor ha nincs pénzetek, állataitok ellenében adok nektek kenyeret." Erre elhozták állataikat Józsefhez. József pedig kenyeret adott nekik a lovakért, juhokért, barmokért és szamarakért. Így látta el õket egy évig kenyérrel az egész állatállomány fejében. (Teremtés könyve 47, 17)
Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejérõl és Manassze fejére helyezze. (Teremtés könyve 48, 17)
Mivel látta, hogy a nyugalom szép és a föld kedves, teherhordásra hajtotta meg a hátát és jobbággyá vált. (Teremtés könyve 49, 15)
Ez fogant és fiút szült. Látta, hogy milyen szép, ezért három hónapon át titkolta. (Kivonulás könyve 2, 2)
Amikor kibontotta, látta, hogy egy nyöszörgõ gyermek van benne. Részvét ébredt benne iránta és így szólt: "Egy héber gyerek." (Kivonulás könyve 2, 6)
Közben Mózes felnövekedett és elment meglátogatni testvéreit. Látta a kényszermunkát, amelyet végezniük kellett s észrevett egy egyiptomit, amint éppen az egyik héber testvérét ütlegelte. (Kivonulás könyve 2, 11)
Másnap is visszajött, s látta, hogy két héber verekedik. "Miért ütöd a barátodat?" - kérdezte a támadót. (Kivonulás könyve 2, 13)
Itt megjelent neki az Isten angyala a tûz lángjában, egy égõ csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. (Kivonulás könyve 3, 2)
Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: "Mózes, Mózes!" "Itt vagyok" - felelte. (Kivonulás könyve 3, 4)
De amikor a fáraó látta az enyhülést, újra megkeményedett, s nem akart Mózesre és Áronra hallgatni, ahogy azt az Úr elõre megmondta. (Kivonulás könyve 8, 11)