Löydetty 620 Tulokset: a zsidók királya
Jézus így válaszolt: "Az én országom nem ebbõl a világból való. Ha ebbõl a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való." (János evangéliuma 18, 36)
De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?" (János evangéliuma 18, 39)
Aztán elé járultak, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Majd arcul ütötték. (János evangéliuma 19, 3)
Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bûnösnek." (János evangéliuma 19, 6)
De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!" (János evangéliuma 19, 7)
Ettõl fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetõztek: "Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!" (János evangéliuma 19, 12)
Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erõsítette. Ez volt a felirat: "A názáreti Jézus, a zsidók királya!" (János evangéliuma 19, 19)
A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva. (János evangéliuma 19, 20)
A zsidó fõpapok azért kérték Pilátust: "Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok." (János evangéliuma 19, 21)
Az elõkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát és vetesse le õket a keresztrõl, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. (János evangéliuma 19, 31)
Fogták Jézus testét és a fûszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. (János evangéliuma 19, 40)
Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust. (János evangéliuma 19, 42)