Löydetty 782 Tulokset: Mózes és Egyiptom fáraója
Hallgatni fognak rád. Azután Izrael véneivel együtt menj el Egyiptom királyához és közöld vele: Találkoztunk Jahvéval, a héberek Istenével, ezért most szeretnénk háromnapi járásra a pusztába menni, és Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot bemutatni. (Kivonulás könyve 3, 18)
De tudom, hogy Egyiptom királya nem enged el benneteket, hacsak kemény kéz nem kényszeríti. (Kivonulás könyve 3, 19)
Mózes újra megjegyezte: "De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked." (Kivonulás könyve 4, 1)
"Dobd a földre" - parancsolta neki. Amikor ledobta a földre, az kígyóvá változott és Mózes megijedt tõle. (Kivonulás könyve 4, 3)
Azután az Úr újra megparancsolta: "Dugd a kezed a kebledbe." Mózes bedugta kezét a keblébe. Amikor kihúzta a kezét, olyan fehér volt a leprától, mint a hó. (Kivonulás könyve 4, 6)
Mózes ezután így szólt az Úrhoz: "De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelõtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú." (Kivonulás könyve 4, 10)
Mózes elindult, visszatért apósához, s ezt mondta neki: "Szeretnék elmenni Egyiptomba, rokonaimhoz, hogy lássam, élnek-e még." "Menj békével" - mondta Jetró. (Kivonulás könyve 4, 18)
Mózes vette feleségét és fiát, szamárra ültette õket, és visszatért Egyiptom földjére. Mózes az Isten botját a kezében vitte. (Kivonulás könyve 4, 20)
Erre Cippora fogott egy éles követ, levágta fia elõbõrét, megérintette vele Mózes ágyékát és így szólt: "Valóban vérvõlegényem vagy." (Kivonulás könyve 4, 25)
Az Úr így szólt Áronhoz: "Menj Mózes elé a pusztába!" Az elindult, az Isten hegyénél találkozott vele és megcsókolta. (Kivonulás könyve 4, 27)
Mózes elmondta Áronnak az Úr szavait, amelyekkel küldetést adott neki és minden csodajelet, amelyet rendelt. (Kivonulás könyve 4, 28)
Mózes és Áron ezután elmentek és összegyûjtötték a véneket Izrael fiai közül. (Kivonulás könyve 4, 29)