Löydetty 1149 Tulokset: Jel
A Szentlélek ezzel azt jelezte, hogy addig, amíg az elsõ sátor fennáll, a legszentebb szentélybe vezetõ út nem nyílik meg. (Zsidóknak írt levél 9, 8)
Ez úgy fogható fel, mint utalás a jelen idõkre, mert hisz ott olyan ajándékot és áldozatot mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkileg nem tehetik tökéletessé; (Zsidóknak írt levél 9, 9)
hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Így azonban az idõk végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bûnt. (Zsidóknak írt levél 9, 26)
úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bûnét elvegye. Másodszor nem a bûn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak. (Zsidóknak írt levél 9, 28)
Ez a "még egyszer" annak az átalakulását jelenti, ami mint teremtett dolog megrendíthetõ, hogy azután megmaradjon az, ami változhatatlan. (Zsidóknak írt levél 12, 27)
hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tûz próbálta veszendõ aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsõségre és a tiszteletre. (Szent Péter I. levele 1, 7)
Ezért övezzétek fel gondolkodástokat, legyetek józanok, mindenestül reméljetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenése hoz nektek. (Szent Péter I. levele 1, 13)
Õt (Isten) elõre, már a világ teremtése elõtt kiválasztotta, de csak az utolsó idõkben jelent meg, miattatok. (Szent Péter I. levele 1, 20)
Ha majd megjelenik a legfõbb pásztor, elnyeritek a dicsõség hervadhatatlan koszorúját. (Szent Péter I. levele 5, 4)
az igazságtalanok az igazságtalanság bérét kapják. Élvezetnek tartják világos nappal a dõzsölést, szenny- és piszokfoltok, kéjelegnek az élvezetekben, amikor veletek együtt lakmároznak. (Szent Péter II. levele 2, 13)
Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. (Szent János I. levele 1, 2)
Különösen most maradjatok benne, gyermekeim, hogy ha majd megjelenik, bizalommal lehessünk iránta, és eljövetelekor ne kelljen szégyent vallva távoznunk tõle. (Szent János I. levele 2, 28)