Löydetty 1979 Tulokset: Izrael
Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: "Haladj a nép elõtt, vedd magadhoz Izrael véneit, fogd kezedbe a botodat, amellyel a Nílusra rácsaptál és menj. (Kivonulás könyve 17, 5)
Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss rá a sziklára, víz folyik majd belõle, hogy igyék a nép." Mózes úgy is tett, Izrael véneinek a jelenlétében. (Kivonulás könyve 17, 6)
A helyet Masszának és Meribának nevezte el, mivel Izrael fiai ott zúgolódtak és kísértették az Urat. Ezt kérdezték ugyanis: "Köztünk van-e az Úr vagy nincs?" (Kivonulás könyve 17, 7)
Közben az amalekiták elõrenyomultak, hogy Refidimnél megküzdjenek Izrael fiaival. (Kivonulás könyve 17, 8)
Jetró, a midiániták papja, Mózes apósa értesült mindarról, amit az Úr Mózessel és Izrael népével tett, amikor az Úr Izrael fiait kivezette Egyiptomból. (Kivonulás könyve 18, 1)
Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izrael fiai érdekében a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, mindazt a fáradságot, amelyet a pusztában átéltek, és azt is, hogyan mentette meg õket az Úr. (Kivonulás könyve 18, 8)
Azután Jetró, Mózes apósa égõáldozatot és véres áldozatot mutatott be. Áron odament Izrael összes véneivel, hogy Mózes apósával Isten elõtt lakomát tartsanak. (Kivonulás könyve 18, 12)
Mózes elindult Isten elé, az Úr pedig a hegyrõl így szólt hozzá: "Ezt közöld Jákob házával: és hirdesd Izrael fiainak. (Kivonulás könyve 19, 3)
Papi királyságom és szent népem lesztek. Ezeket a szavakat add tudtára Izrael fiainak." (Kivonulás könyve 19, 6)
Az Úr így szólt Mózeshez: "Közöld Izrael fiaival: Magatok láttátok, hogy az égbõl beszéltem hozzátok. (Kivonulás könyve 20, 22)
Így szólt Mózeshez: "Menj fel az Úrhoz: te és Áron, továbbá Nadab és Abihu, meg hetvenen Izrael vénei közül. De már messze le kell borulnotok. (Kivonulás könyve 24, 1)
Ezután Mózes az Úr minden törvényét leírta. Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelõen. (Kivonulás könyve 24, 4)