Löydetty 551 Tulokset: Egito az Egyiptom számára

  • Lombja gyönyörû, gyümölcse bõséges, és minden élõlény számára ehetõ. Árnyékot adott a mezõ vadjainak, ágai közt meg az ég madarai fészkeltek, és minden élõlény róla táplálkozott. (Dániel könyve 4, 9)

  • lombja gyönyörû, gyümölcse bõséges, és minden élõlény számára ehetõ, alatta tanyáznak a mezõ vadjai, és ágai közt fészkelnek az ég madarai -, (Dániel könyve 4, 18)

  • Amikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott miatta. Megkísérelte, hogy megmentse Dánielt; egészen napnyugtáig azon fáradozott, hogy valami kibúvót találjon számára. (Dániel könyve 6, 15)

  • Urunk és Istenünk, aki erõs kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjérõl és így nevet szereztél magadnak mind a mai napig, vétkeztünk ellened és gonoszat mûveltünk. (Dániel könyve 9, 15)

  • Országotokra teszi rá a kezét, s még Egyiptom számára sincs menedék. (Dániel könyve 11, 42)

  • Hatalmába keríti Egyiptom arany- és ezüstkincseit, és minden drágaságát. Líbia és Kus is a lába elõtt hever. (Dániel könyve 11, 43)

  • Visszaadom neki szõlõskertjeit, Ákor völgyét, mint reménye csillagát, hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, mint akkor, amikor feljött Egyiptom földjérõl. (Ozeás könyve 2, 17)

  • Olyan leszek Efraim számára, mint a moly, Júda házához, mint a rothadás. (Ozeás könyve 5, 12)

  • Mert olyan leszek Efraim számára, mint az oroszlán, Júda házához, mint a fiatal oroszlán; én, én tépem szét, aztán odébb állok; magammal hurcolom zsákmányomat, nem ragadhatja el tõlem senki. (Ozeás könyve 5, 14)

  • Baal felé fordulnak, olyanok, mint a csalóka íj, fejedelmeik kard élén hullnak el nyelvük dühe miatt. Nevetni fognak rajtuk még Egyiptom földjén is. (Ozeás könyve 7, 16)

  • Lám, már útnak indultak a pusztulás elõl. Egyiptom gyûjti egybe, Memfisz temeti el õket. Ezüstkincseiket a csalán örökli, sátraikat belepi a tövis. (Ozeás könyve 9, 6)

  • Visszatér Egyiptom földjére, Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni. (Ozeás könyve 11, 5)


“É difícil tornar-se santo. Difícil, mas não impossível. A estrada da perfeição é longa, tão longa quanto a vida de cada um. O consolo é o repouso no decorrer do caminho. Mas, apenas restauradas as forças, é necessário levantar-se rapidamente e retomar a viagem!” São Padre Pio de Pietrelcina