Löydetty 613 Tulokset: ígért föld

  • "Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha majd elérkeztek arra a földre, amelyet adok nektek, a föld tartson szombatot az Úrnak. (Leviták könyve 25, 2)

  • De a hetedik évben a föld élvezzen szombati nyugalmat, szombatot az Úr számára. Ne vesd be a földedet, ne metszd meg szõlõdet, (Leviták könyve 25, 4)

  • De a föld szombatja is tápláljon téged, szolgádat, szolgálódat, béresedet, vendégedet és mindazokat, akik nálad tartózkodnak. (Leviták könyve 25, 6)

  • A föld megadja termését, jóllakásig esztek és biztonságban laktok. (Leviták könyve 25, 19)

  • A föld eladása nem jelenti minden jog elvesztését, mivel a föld az enyém, ti meg csak jövevények és vendégek vagytok számomra. (Leviták könyve 25, 23)

  • akkor a kellõ idõben esõt adok nektek, ahogyan szükségetek van rá, a föld meghozza termését, s a mezõ fája a gyümölcsét. (Leviták könyve 26, 4)

  • Akkor majd az ország megtartja szombatjait elhagyatottságának egész ideje alatt, mivel ti ellenségeitek földjén lesztek. A föld pihenni fog, és megtartja szombatjait. (Leviták könyve 26, 34)

  • Ha vissza akarja váltani a földet, toldja meg a becsült értéket az ötödével, s a föld visszaszáll rá. (Leviták könyve 27, 19)

  • A jubileumi évben a föld visszaszáll az eladó tulajdonába, azéba, akinek örökrésze volt az országban. (Leviták könyve 27, 24)

  • A föld minden tizede: mind a szántóföld termésébõl, mind a fák gyümölcsébõl az Urat illeti; az Úrnak szentelt dolog. (Leviták könyve 27, 30)

  • Így szólt Mózes Hobábhoz, a Midián fiai közül való Reuel fiához, aki apósa volt Mózesnek: "Készen vagyunk rá, hogy elinduljunk arra a helyre, amelyrõl azt mondta az Úr: nektek adom. Gyere velünk! Jóval viszonozzuk majd, hiszen az Úr boldogulást ígért Izraelnek." (Számok könyve 10, 29)

  • végül hogy áll a dolog a földjével, kövér-e vagy sovány, nõnek-e rajta fák vagy sem. Szedjétek össze minden erõtöket, s hozzatok a föld gyümölcsébõl is néhányat magatokkal." Épp a szüret kezdetének volt az ideje. (Számok könyve 13, 20)


“Quanto maiores forem os dons, maior deve ser sua humildade, lembrando de que tudo lhe foi dado como empréstimo.” São Padre Pio de Pietrelcina