Löydetty 24239 Tulokset: ég

  • Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve. (Jelenések könyve 19, 14)

  • Láttam, hogy egy angyal áll a napban. Nagy szóval kiáltotta az égen repülõ madaraknak: "Gyertek, gyûljetek össze az Isten nagy lakomájára. (Jelenések könyve 19, 17)

  • Egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, a bajnokok húsát, a lovak és lovasok húsát, minden szabadnak és rabszolgának, kicsinek és nagynak a húsát!" (Jelenések könyve 19, 18)

  • Majd láttam: A vadállat és a föld királyai összegyûltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével. (Jelenések könyve 19, 19)

  • De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a képmását imádták. Elevenen bevetették mind a kettõt a kénköves, tüzes tóba. (Jelenések könyve 19, 20)

  • A többit a Lovas kardja ölte meg, amely a szájából tört elõ. És az összes madár jóllakott a húsukból. (Jelenések könyve 19, 21)

  • Aztán láttam, hogy egy angyal szállt alá a mennybõl, a mélység kulcsa volt nála, és nagy láncot tartott a kezében. (Jelenések könyve 20, 1)

  • Megragadta a sárkányt, az õskígyót, vagyis az ördögöt, a sátánt, és ezer évre láncra verte. (Jelenések könyve 20, 2)

  • Letaszította a mélységbe, bezárta, és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, míg le nem jár az ezer esztendõ. Akkor rövid idõre szabadon engedik. (Jelenések könyve 20, 3)

  • Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása elõtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal. (Jelenések könyve 20, 4)

  • és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza õket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. (Jelenések könyve 20, 8)

  • Felvonultak szerte az egész földön, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost. És tûz szállt le az égbõl és elemésztette õket. (Jelenések könyve 20, 9)


“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina