Löydetty 218 Tulokset: Ábrahám Atya
A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsõsége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk. (Rómaiaknak írt levél 6, 4)
Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! (Rómaiaknak írt levél 8, 15)
s nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az õ leszármazottai. (Rómaiaknak írt levél 9, 7)
Kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla. Hiszen én is Izrael fiai közül való vagyok, Ábrahám vérébõl, Benjamin törzsébõl. (Rómaiaknak írt levél 11, 1)
nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitõl minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk. (Korintusiaknak írt I. levél 8, 6)
Zsidók õk? Én is. Izrael fiai? Én is. Ábrahám leszármazottai? Én is. (Korintusiaknak írt II. levél 11, 22)
Ugyanaz történik, mint Ábrahám esetében: "Hitt Istennek, és ez megigazulására szolgált." (Galatáknak írt levél 3, 6)
Értsétek meg jól: Aki a hitbõl él, az Ábrahám fia. (Galatáknak írt levél 3, 7)
Ha azonban Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök. (Galatáknak írt levél 3, 29)
Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya! (Galatáknak írt levél 4, 6)
Ezért meghajtom térdemet az Atya elõtt; (Efezusiaknak írt levél 3, 14)
Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel. (Zsidóknak írt levél 2, 16)