Fundar 48 Resultados para: pusztulás
Csatazaj tölti be az országot, és rettenetes a pusztulás. (Jeremiás könyve 50, 22)
Halljátok a kiáltást Babilon felõl, a pusztulás zaját a káldeusok földjérõl? (Jeremiás könyve 51, 54)
Rettegés és verem lett az osztályrészünk, pusztulás és romlás. (Siralmak könyve 3, 47)
"Emberfia, Tírusz így nevetett Jeruzsálemen: Összetört a népek kapuja és felém fordult. Ahol bõség volt, ott most pusztulás van!" (Ezekiel könyve 26, 2)
Tudd meg, hogy én, az Úr, az Isten, hallottam minden gyalázó szavadat, amelyet Izrael hegyeire kiejtettél, amikor így beszéltél: "Pusztulás lett a sorsuk, a mi zsákmányunk lettek." (Ezekiel könyve 35, 12)
Hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet, (bírói ítélet) nem lesz neki. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendõ nép és vezér. Áradat vet neki véget, s a háború és az elhatározott pusztulás mindvégig tart. (Dániel könyve 9, 26)
Lám, már útnak indultak a pusztulás elõl. Egyiptom gyûjti egybe, Memfisz temeti el õket. Ezüstkincseiket a csalán örökli, sátraikat belepi a tövis. (Ozeás könyve 9, 6)
"Ó jaj! Micsoda nap! Mily közel van az Úr napja! És mint a pusztulás jön a Mindenhatótól!" (Joel könyve 1, 15)
Aki csak lát majd, az mind elfordul tõled és így beszél: "Ninive! Micsoda pusztulás!" Ugyan ki fog megszánni? Hol keressünk neked vigasztalókat? (Náhum könyve 3, 7)
Amikor majd látjátok, hogy a pusztulás undoksága ott áll, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! -, akkor aki Júdeában lesz, fusson a hegyekbe. (Márk evangéliuma 13, 14)
Végük a pusztulás, istenük a hasuk, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, s eszüket földi dolgokon járatják. (Filippieknek írt levél 3, 19)
Amikor azt mondogatják: "Béke és biztonság", akkor éri õket hirtelen a pusztulás, akárcsak a várandós asszonyt a fájdalom, és nem lesz menekvés számukra. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 5, 3)