1. Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket?

2. A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen:

3. "Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!"

4. Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti õket az Úr.

5. De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk:

6. "Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen."

7. Az Úr végzését hirdetem; Õ így szólt hozzám: "A Fiam vagy, ma adtam neked életet.

8. Kérd tõlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait.

9. Vasvesszõvel verheted õket, és mint a cserépedényt, összetörheted."

10. Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket!

11. Szolgáljatok az Úrnak félelemmel,

12. csókoljátok meg a lábát rettegéssel! Nehogy fölgerjedjen ellenetek, és elvesszetek az úton, ha hirtelen fellobban haragja. De boldogok mind, akik hozzá menekülnek.





“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina