Found 1531 Results for: Nos
A szõlõtõhöz köti csikóját és a szõlõvesszõhöz a nõstény szamár fiát. Borban mossa köntösét, s a szõlõ vérében ruháját. (Teremtés könyve 49, 11)
Így szólt magában: "Odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor." (Kivonulás könyve 3, 3)
Amióta a fáraónál jártam, hogy nevedben beszéljek vele, még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, és te nem mentetted meg népedet." (Kivonulás könyve 5, 23)
A fáraó hívatta Mózest és Áront, s ezt mondta nekik: "Most már elismerem, hogy vétkeztem: az Úrnak van igaza, én és népem gonoszságot követtünk el. (Kivonulás könyve 9, 27)
Erre ezt mondta: "Úgy legyen veletek az Úr, ahogy gyermekeitekkel együtt elbocsátlak benneteket! Ismerjétek be gonosz szándékotokat. (Kivonulás könyve 10, 10)
Ha egy bika a szarvával felöklel egy férfit vagy egy nõt, és az illetõ meghal, az állatot meg kell kövezni, s a húsát nem szabad megenni. Az állat tulajdonosa azonban büntetlen marad. (Kivonulás könyve 21, 28)
Ha az állat rabszolgát vagy rabszolganõt öklel fel, az állat tulajdonosa fizessen a szolga gazdájának harminc ezüst sékelt, s az állatot meg kell kövezni. (Kivonulás könyve 21, 32)
a ciszterna tulajdonosa köteles kárpótlást fizetni. Az állat gazdáját pénzzel kell kártalanítani, az elpusztult állat azonban a másiké. (Kivonulás könyve 21, 34)
De ha tudták, hogy az állat már elõbb is hamis, és a tulajdonos nem vigyázott rá, akkor a marháért adjon másik marhát, az elpusztult állat pedig maradjon az övé. (Kivonulás könyve 21, 36)
Ha a tolvajt nem találják, a ház tulajdonosa jelenjen meg Isten elõtt, s ott jelentse ki, hogy nem vette el másnak a javait. (Kivonulás könyve 22, 7)
Minden olyan bûncselekménynél, amely szarvasmarhára, szamárra, juhra, ruhára vagy bármilyen más elveszett dologra vonatkozik, amelyrõl valaki azt állítja, hogy az övé, a vitát Isten elé kell hozni. Akit Isten bûnösnek nyilvánít, az fizessen kétszeres kártérítést a másiknak. (Kivonulás könyve 22, 8)
akkor az Úr elõtti eskü döntsön kettõjük között, hogy az illetõ nem vette el a másikét. A tulajdonos vigye el, ami megmaradt, a másiknak nem kell kártérítést fizetnie. (Kivonulás könyve 22, 10)