Mikeás könyve, 4
1. A napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb lesz minden halomnál. A népek odasereglenek,
2. sok nemzet tódul oda. "Gyertek - mondják -, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének templomába, hogy tanítson meg minket útjaira, és az õ ösvényein járjunk. Mert a Sionról származik a törvény, Jeruzsálembõl az Úr szava."
3. Nagy nemzeteken uralkodik majd, hatalmas népek fölött ítélkezik. A kardjukból ekevasat kovácsolnak, a lándzsájukból meg sarlót. Nem ragad többé kardot nemzet nemzet ellen, nem tanulják többé a hadviselést.
4. Szõlõje tövében ül majd mindenki, meg fügefája alatt, és senki nem zavar senkit. A Seregek Urának ajka mondta ezt így.
5. Minden nemzet a maga istenének nevében jár, mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk, örökkön-örökké.
6. Azon a napon - mondja az Úr - összegyûjtöm majd a sántákat, egybegyûjtöm a számûzötteket és akiket megbüntettem.
7. A sántákat maradékká teszem, a gyengéket hatalmas néppé, s az Úr uralkodik majd rajtuk a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.
8. Hozzád meg Nyájnak tornya, és Sion leányának Ofelje, visszatér a hajdani hatalom, Jeruzsálem leányának királysága.
9. Miért kiáltozol egyre? Nincsen királyod? Talán elvesztek tanácsadóid, amikor elfogott a fájdalom, mint a vajúdó asszonyt?
10. Gyötrõdj fájdalmadban és jajgass, mint a vajúdó asszony, Sion leánya, mert lám, most kimész a városból, és a mezõn fogsz lakni. Elmész egészen Bábelig, de ott megszabadulsz, ott kiszabadít téged az Úr ellenségeid kezébõl.
11. Most összesereglik ellened számtalan nép. Így beszélnek: "Legyen Sion tisztátalan, vessünk rá szemet!"
12. Õk azonban nem ismerik az Úrnak terveit; szándékát nem is sejtik: hogy úgy gyûjtötte õket össze, mint a kévéket a szérûn.
13. Rajta, Sion leánya, csépeld! Szarvadat vassá változtatom, patádat rézzé változtatom, és összezúzol számos népet. Zsákmányukat az Úrnak szenteled, kincseiket a földkerekség Urának.
14. Most aztán légy erõs, Erõd! Sáncot emeltek ellenünk, vesszõvel verték arcul Izrael bíráját.