1. (Aszaf zsoltára.) Milyen jó az Isten az igazakhoz, az Úr mindazokhoz, akiknek tiszta a szívük!

2. Lábam mégis majdnem megtántorodott, lépteim csaknem ingadozók lettek.

3. Irigység fogott el a gonoszakkal szemben, látva, mily jól megy soruk a bûnösöknek.

4. Nem gyötri õket a szenvedés, testük egészséges és erõvel teli.

5. A halandók bajából nem éreznek semmit, másoknak kínjait nem ismerik.

6. A gõg úgy övezi õket, mint lánc a nyakat, s mint a ruha, fedi õket az erõszak.

7. A gonoszság a hájukból nõ ki, s a szívükbõl csap ki az álnokság.

8. Gúnyolódnak, s gonosz minden szavuk, hetykén fenyegetõznek hatalmukkal.

9. Káromló szavuk még az eget is célba veszi, nyelvük arcátlanul sérteget a földön.

10. S népem fut utánuk, mohón szürcsöli áradó vizüket.

11. Így szólnak: "Hogyan tudná az Isten, hogy szerezne róla tudomást a Magasságbeli?"

12. Lám, ilyenek a bûnösök: növelik hatalmukat és élnek háborítatlanul.

13. Hiába volt hát, hogy tisztán megõriztem a szívem, hiába, hogy bár ártatlan voltam, mostam a kezem?

14. Hiszen folyton rajtam van az ostor, minden reggel újra ér a csapás.

15. Ha azt gondolnám: "Úgy beszélek, mint õk", megtagadnám fiaid nemzetségét.

16. Elmélkedtem hát, hogy kifürkésszem, de túlontúl fárasztónak látszott,

17. míg be nem hatoltam az Isten titkába, s meg nem értettem: a végüket kell néznem.

18. Valóban ingatag talajra állítottad, és romlásba döntöd õket.

19. Milyen hirtelen összeestek, végük lett, az ijedség elvitte õket.

20. Ahogy az ébredõ elûzi az álomképet, Uram, úgy tünteted el árnyképüket, amikor fölkelsz.

21. Amikor elkeseredett a lelkem, amikor a szívem vérzett:

22. akkor balga voltam, józanság híján, akár a barom, olyan voltam színed elõtt,

23. de most már mindig nálad maradok, hiszen megfogtad jobbomat.

24. Szándékod szerint vezetsz majd engem, s végül fölveszel a dicsõségbe.

25. Különben kim lenne a mennyben? De ha nálad vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.

26. Testem és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten.

27. Lám, elvesznek, akik elszakadnak tõled, megsemmisíted mind, akik hûtlenül elhagynak.

28. Nekem jó az Istenhez tartozni: Az Úrban találok menedéket, hogy hirdessem minden tettedet.





“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina