Rómaiaknak írt levél, 7
1. Nem tudjátok, testvérek - a törvény ismerõihez szólok -, hogy a törvénynek csak addig van hatalma az emberen, amíg él?
2. A férjes asszonyt például törvény köti életben levõ férjéhez, a férj halálával azonban felszabadul a férj törvénye alól.
3. Ha férje életében más férfié lett, házasságtörõnek mondják. A férj halála után azonban felszabadul a törvény alól, és nem válik házasságtörõvé, ha más férfié lesz.
4. Éppígy, testvérek, Krisztus testében ti is meghaltatok a törvénynek, hogy ahhoz tartozzatok, aki feltámadt a halálból. Ezért most teremjünk gyümölcsöt Istennek.
5. Amíg ugyanis testi emberként éltünk, a törvény fölébresztette bûnös szenvedélyek mûködtek tagjaikban, hogy a halálnak teremjünk gyümölcsöt.
6. Most azonban felszabadultunk a törvény alól, mert meghaltunk annak, ami fogva tartott, s ezért új lélekkel szolgálunk, nem az elavult betû szerint.
7. Mit mondjunk tehát? Talán a törvény bûn? Semmi esetre sem. De a bûnt a törvény alapján ismertem meg, hiszen a bûnös kívánság nem vált volna bennem tudottá, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd meg!
8. A tilalom tehát alkalmat nyújtott a bûnnek arra, hogy fölébresszen bennem mindenféle kívánságot. Törvény nélkül ugyanis a bûn halott volna.
9. Valamikor törvény nélkül éltem, de azután jött a parancs, a bûn föléledt, én pedig meghaltam.
10. Így a parancs, bár életre szólt, halálomra vált.
11. A bûn ugyanis a tilalommal kapta vonzóerejét, ezzel tévútra vezetett és megölt.
12. A törvény természetesen szent, a parancs is szent, igaz és jó.
13. Az vált tehát halálomra, ami jó? Egyáltalán nem. Inkább a bûn, amely - hogy bûnként nyilvánuljon ki - azzal okozta halálomat, ami jó, így a bûn a parancs által mutatta meg igazi bûn jellegét.
14. Tudjuk, hogy a törvény lelki, magam azonban testi vagyok, és a bûn rabja.
15. Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyûlölök.
16. De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényrõl, hogy jó,
17. és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bûn.
18. Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes.
19. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok.
20. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bûn.
21. Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen.
22. A belsõ ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm,
23. de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levõ bûn törvényének rabjává tesz.
24. Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtõl?
25. Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által! Értelmemmel tehát Istennek szolgálok, de testemmel a bûn törvényének.