Zsoltárok könyve, 104

1. Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl,

2. a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort,

3. lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhõket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova.

4. A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá.

5. A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idõk folyamán.

6. Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították.

7. De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgõ hangodra.

8. A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál.

9. Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet.

10. Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.

11. Inni adsz a mezõ vadjainak, a szomjas vadszamár merít belõlük.

12. Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.

13. A hegyeket kamráid vizébõl öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.

14. Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földbõl kenyeret nyerjen,

15. a szívét meg borral vidíthassa hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erõt kölcsönözzön neki.

16. Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett.

17. A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik.

18. A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtõzik.

19. Te alkottad a holdat, hogy az idõt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le.

20. Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdõ vadjai körülhúznak.

21. Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentõl követelik táplálékukat.

22. De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtõznek a barlangokban.

23. Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig.

24. Milyen sokrétû a te mûved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele.

25. Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élõlények nyüzsgõ sokasága, kicsi és nagy állatok serege.

26. Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetõzzék.

27. Rád vár minden élõ, hogy ételt adj nekik a kellõ idõben.

28. Megadod nekik, és õk összegyûjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal.

29. De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg õket. Ha megvonod éltetõ erõdet, elpusztulnak és a porba térnek.

30. Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét.

31. Dicsõség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr mûveinek!

32. Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek.

33. Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok.

34. Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm.

35. A bûnösök tûnjenek el a földrõl, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat!