Énekek éneke, 6
1. Hová ment szerelmed, asszonyoknak gyöngye? Hová lett kedvesed, hadd keressük veled?!
2. Szerelmesem lement a kertjébe, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze kertjét s liliomot szedjen.
3. Én a kedvesemé vagyok, s õ az enyém - a liliomok között legeltet.
4. Oly szép vagy, kedvesem, mint Tirsa városa, és mint Jeruzsálem, olyan kedves vagy!
5. Fordítsd el tõlem a tekinteted, mert megigézel vele. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyérõl.
6. A fogaid az anyajuhokhoz hasonlók, amelyek épp most hagyják el az úsztatót. Mind ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát.
7. A halántékod akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt.
8. Királyné van hatvan, ágyasasszony nyolcvan, [és a szolgálóknak se szeri, se száma].
9. De galambom, ki tökéletes, csak egy van. Anyjának egyetlene, szülõjének kedveltje. A lányok, akik látják, boldognak hirdetik, királynõk s ágyasok ünneplik.
10. Ki az, aki úgy ragyog, mint a hajnal pírja, s szép, mint a telihold, világos, mint a nap, és oly félelmetes, mint a zászlós hadak?
11. A diófásba mentem, hogy megnézzem, fakad-e (az élet) a völgynek aljában; hogy lássam, kihajtottak-e már a szõlõk, s virágba borultak-e a gránátalmafák.
12. És ekkor - hogy hogyan, nem tudom - a lelkem beültetett nemes népemnek hintajába.