1. (A karvezetõnek - betegség idején: Dávid tanítókölteménye.)

2. Az esztelen így szól szívében: "Nincs Isten!" Álnokok, romlottak, s amit mûvelnek, borzalom. Senki sincs, aki még a jót tenné.

3. Isten, nézz le az égbõl az ember fiaira, hogy van-e még bölcs, van-e még, aki az Istent keresi.

4. Tévelygõk és romlottak mind! Egyetlen egy sincs, aki a jót tenné.

5. Nem jutnak jobb belátásra, akik rosszat tesznek, akik emésztik népemet, mint ahogy a kenyeret eszik, akik nem folyamodnak Istenhez?

6. Akkor majd rettegés veri õket, amilyen váratlan rettegés még nem volt. Akik hûtlenek lettek, azoknak csontját szétszórta az Úr, megszégyenültek, mivel Isten elvetette õket.

7. Jöjjön hát szabadulás Sionból Izrael számára! Ha majd Isten megfordítja népe sorsát, akkor ujjong majd Jákob és vigad Izrael.





“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina